Valamikor réges-régen élt egy nagyon gazdag, gőgös, büszke király. Kitanálta, hogy ő nagyon szeretne mesét hallgatnyi.

Kihirdette az egész birodalmába, hogyha lenne valaki, aki neki három évig egyhúztomba mesél, annak adja feli birodalmát.

- De jó gondolják meg, merd aki nem tud három évig mesélnyi, a vár faláná karóba húzatom a fejit!

Sokan vágyodtak a feli birodalomra: grófok, hercegek, nagyobb urak sokan mentek szerencsét próbálnyi. Úgy érizték, tudnak mesélnyi, de bizony még a legügyesebb se vitte két-három hónaptó tovább.

A király meg nem kegyelmezett senkinek, irgalmatlanú levágatta mindnek a fejit, a vár faláho nagy karókra szurkáltatta.

Majd egy szegény embernek vót egy idősebb fia, nagyon ravasz fiú vót. Azt mondja:

- Édesapám, elmenek én, mesélek a királynak.

- Hova menné, gyerek? Nézzé csak a vár falára, hány ember feji szárad ott! Sehova ne menj!

A gyerek mégis elment, jelentkezett a királyná.

- Fölséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, gyöttem jelentkeznyi, mer nagyon hosszú mesét tudok mondanyi.

- Három évig is eltart, te gyerek?

- Harminchárom évig is felséges királyom.

- No jó, feli birodalmam megkapod, ha valóban tudsz három évig mesélnyi. No, kezdhedd is, gyere be!

A legény bement, leült, mingyár hozzáfogott:

- Hőj, valahol nagyon régen hallottam én hírit, hogy olyan nagy magtárt építettek, aminek egy métertő is szélesebb vót a fala. Azt a magtárt meg telitőtötték búzával. Egy kis hangya észrevette. Fúrt, fúrt, fúrt, fúrta a falat, fúrta, fúrta.

- Hagyd má abba, te gyerek!

- Hát, fölséges királyom, azt a nagy vastag falat olyan hamar nem lehet kifúrnyi. Fúrta a kis hangya, fúrta, fúrta.

- Hagyd abba, gyerek, inkább egy évet elengedek. Mondd tovább!

- Mikor kifúrta, bebújt, felvett egy szem búzát, kibújt, vitte a hangyabolyho. Ment vissza, bebújt, felvett egy másik szemet, kibújt, vitte a hangyaboly alá. Bebújt, felvett egy harmagyik szemet, kibújt, vitte a hangyaboly alá.

- Hagyd abba! Látom, hogy csalafinta gyerekvel van dolgom. Ne mesélj tovább, inkább megkapod a feli birodalmam!

Így gazdagodott meg a legény. Üzent az édesapjának, az is eljött hozzá laknyi. Így ők lettek az urak.




Nagy Zoltán -Nagy Ilona
Az ikertündérek - Akadémia Kiadó
Budapest - 1990