Kevesen tudják a jegesmedvéről, mennyire
imádja a meleget. Egész nap csak azon búsul,
hogy nem tud napozni eleget. Az északi-sarki
hideg estéken sokszor emlegeti azt a napot,
amikor még nem itt lakott és reggeltől estig napozott.

„Nekem az kell, hogy meleg legyen,
kinn a strandon van a helyem.
Nekem az kell, hogy süssön a nap,
nem kell kucsma, csak szalmakalap!”

Még akkor a régi szép időkben, mihelyt fölkelt a nap,
egy törülközővel a nyakában a vízpartra lerohant.
És hiába mondta sokszor a teve, hogy:
- Napolaj kell nagyon,
mert úgy hiányzik a leégés,
mint púp a hátamon!

És hiába mondta a krokodil, hogy:
- Kell egy napszemüveg,
a szeme könnyen könnyezhet
és ez nemcsak szöveg!

És hiába mondta a pelikán, hogy:
- Vegyen egy napernyőt.
Ha továbbra is így folytatja,
napszúrást kap. Sőt!

Úgy is lett, ahogy megjósolták, megfájdult a feje,
a háta csúnyán leégett és könnyezett a szeme.
Mondták: - Ezen csak egy jeges tömlő segíthet! -
Elindult és megtalálta a sarki vidéket

„De nekem az kell, hogy meleg legyen,
most a szívem fáj, nem a fejem.
Nekem az kell, hogy süssön a nap,
mert a kucsma nem szalmakalap!”