Sükebóka molnárlegény
éjjel-nappal tekereg
a malomban, hetek óta
keresi, mi nyekereg.
Daráló, vagy facsiga
vagy srófra járó fapöcök,
mi az a valami,
ami álmában is nyöszörög?

Gondolkozik, töri fejét
mi az, ami nyikorog,
zörög, kattog, súrolódik,
pattog, zizeg és ropog?
Mi lehet az, ami serceg?
nem duda, nem nyenyere,
sem a kiskút, sem a nagykút,
sem a szomszéd szekere kereke.

Jobbra nyöszög, balra nyifog,
hátul perceg és recseg,
Elöl mintha szuszékolna,
középen meg épp reped.
Föntről, szinte alig nyikkan,
alul épp csak szöszmötöl,
bentről tisztán hallatszik, hogy
kívülről is dörömböl.

Kár azon becsavarodni,
mi ketyeg, mi csikorog.
Nem gondol rá többet, hogy mi
kelepel és nyiszorog.
És láss csodát, rögtön csend lett,
még a fánk se csöröge,
hiszen nem nyikorgott semmi,
Csak az esze kereke.